Miért élünk?

Elfelejtettem lemondani a blog előfizetést, és kissé sokkolt, hogy eltelt egy év, mióta beregisztráltam. Egy újabb év, és ezen a felületen vajmi kevés változás. Mennyi minden történt pedig ez alatt az idő alatt, mi mindent lehetett volna leírni. Volna. Utólag mindig okos az ember. Tudjuk sokszor előre is, hogy mi lesz, ha…

Minden nap beágyazok, minden héten megtanulok 10 új szót, minden hónapban kitakarítom a kocsit, félévente kiolvasok néhány könyvet, évente átgondolom az életemet, és változtatok a rossz szokásaimon.

Aztán mi történik. Eltelik egy év, és legtöbbször rájövünk, hogy a ’jó lenne, ha megcsinálnám’ dolgok nagyrésze elmaradt. Persze nem történik semmi, ha csak akkor ágyazunk be, ha vendégeket várunk, de mégis úgy értékelhetjük utólag, hogy ez egy apró dolog, és belefért volna az időnkbe. Vajon a nagyobb volumenű dolgokat is így elodázzuk? Szerintem sokszor igen, és aztán utólag búslakodunk. Nem mehet minden az elképzelt forgatókönyv szerint, ez tény, de inkább az a kérdés, magunkhoz képest megtettünk mindent az ügy érdekében? Ha nem, miért? Nem foglalkoztat már a dolog, nincs kedvem hozzá vagy akadályokba ütköztem? Időnként érdemes feltenni a kérdést, és elgondolkodni rajta, hogy vajon miért alakult így?

Nem sokkal a 30. születésnapom előtt sokat gondolkodok a miérteken. És nem csak azon, miért nem olvastam többet tévézés helyett, hanem hogy még ennyi idősen sem érzem úgy, hogy 100%-ig tudnám, mi akarok lenni, mit szeretnék olykor az élettől. Folyamatosan változunk, a gondolkodásmódunk, a hobbink, a vágyaink, a céljaink. És ehhez próbálunk igazodni, de néha nehéz megtalálni a biztos pontokat, amikbe mindig kapaszkodhatunk.

Egy beszélgetés kapcsán felmerült az írásról a téma. Miről írjunk? Kit fog ez érdekelni? Mi vele a célunk? Manapság egész élettörténeteket végig lehet követni a Facebookon. Sokan ott élik az életüket, és némelyek csak a pozitív visszajelzéseket várják az ismerőseiktől a napjában feltöltött éppen mit csinálok képeikhez, hiszen minél több lájk, annál több önbizalom. Az elkövetkezendő 30 percig. Aztán kezdődik az egész elölről. És máris kész a kialakult kép a másikról. A közösségi médián kívül pedig élik a befásult életüket, de ugye azt nem látja senki. Akkor miért is élünk? Hogy az itt megmutatott fals kép alapján én is kezdjem elhinni, milyen jó az életem?! Ez a legegyszerűbb. Változtatni, megtenni az első lépést, és kitartani mindig nehéz. Nincs mese, csinálni kell, mert aztán a halálos ágyán már hiába siránkozik bárki is, hogy mit kellett volna. Most van itt a lehetőség, most csináld! Kezdd el! Ne várj az újévre, a gyerek iskolába menetelére, a jobb időre. Keress magadnak valamit/valakit, ami/aki motivál a terveidben. Egy híres ember, sportoló, blogger, a szomszéd, bárki, ami inspirál. Beszélj a céljaidról másoknak, és informálódj a témával kapcsolatban. Rengeteg cikk, könyv, videó, fórum van, ahol biztosan találsz hozzád hasonló embereket, és nem fogod egyedül érezni magad. Merj tanácsot, véleményt kérni. Légy nyitott. Lehet, hogy más nem fog támogatni az ötleteidben, de ha megismersz más nézőpontokat, tágul látóköröd, és te is másképp tekinthetsz bizonyos dolgokra.
Remek érzés lesz, amikor már te inspirálsz másokat, és ezzel segítesz változásokat elérni. Aztán ő is eljut ide, és így tovább, és egyre többen képesek lesznek megtenni az első lépést valami felé.

Visszatértem oda, hogy miről írjunk? Mennyire szeretnénk belemenni az életünk részleteibe? Írjuk le a félelmeinket, hogy miben várunk valakire, aki megmutatja az első lépést? Nem szeretünk írni az életünk sötét oldaláról, pedig aztán abból lehet a legtöbbet tanulni. Ebben pedig rengeteget segíthet az írás. Nem véletlenül írnak sokan naplót, kiírják magukból a gondolataikat. És azáltal, hogy kiírják, meg is fogalmazzák. Konkréttá és feldolgozhatóvá teszik. Megkönnyebbülést okoz. Ez is egy első lépés. Út a változás felé. 1. fázis: tagadás. 2. fázis: felismerés. Ha már felismertük, megfogalmaztuk, leírtuk a problémánkat, túl is vagyunk az első, és ebben az esetben sokszor a legnehezebb lépésen. Persze ezt nem muszáj rögtön a világgal is megosztani, de ha elakadtunk, kérjünk segítséget a következő lépéshez.

Több téma is van, amiről szeretnék többet írni, beszélni, és másokhoz is eljuttatni a nézőpontomat. Ezek mind olyanok, amelyekről napjában olvasok, gyűjtöm a saját tapasztalataimat, kipróbálok új lehetőségeket, és fenn tartja az érdeklődésemet. Imádok kutatómunkát végezni arról, amire rákattanok. Ha látok valamiben rációt, utána járok, aztán hozzá alakítom az életemhez. Sok új ismeretet szereztem ezáltal, és ez jelentősen kiszélesítette a perspektívámat.
Jelenleg az alábbiak határozzák meg leginkább a mindennapjaimat, amik között van hobbi és jövőkép is, bakancslistás tétel, de ezekről később bővebben.

Amiért élek:
– Pszichológia, önismeret
– Futás
– Rendszerezés, minimalizálás
– Bullet journaling, kalligráfia, diy
– Hulladékmentes életmód
– Vegetarianizmus

Te miért élsz?

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s